Strannd

Vége lett a filmnek. Elmentem a közeli boltba csokiért.
- Na? Ki kér csokit?
Ránéztem Mimire. Közel 39°C volt, a nap sütött, tőlem balra Emi egy fagyit tartott a kezébe és azt nyalogatta.
Szóval egyértelmű: Itt a tábor idejének elkezdése.
- Én kérek. felelte Mimi. Két órája rikácsolta azt hogy vegyek neki csokit, rendesen a filmet se tudtam megnézni pedig kedvencem. De vettem rá a fáradságot és lementem film után a boltba.
- Milyen ízű?- kérdezte Emi.
- Hát, van mogyorós, joghurtos, epres, kekszes és csokis. - mondtam miközben kicsomagoltam és egy tálba belekockáztam.
- Szóval, kértek vagy sem?- kérdeztem tőlük, miközben már ettem.
-Hát...- kezdte Emi, majd végre lenyelte a fagyi utolsó maradékait is és a tálhoz sétált.- Kérek.
- EMI!- kiabálta Mimi.- Hagyj nekem is.
- Nyugi, hagyni fogok.- felelte majd kivett egy marékkal és visszaült a székre, de Mimi rá se hederített, csak a csoki felét kivette a tálbol.
A csoki evés után kimentünk pihenni. Fél órát se voltunk kin mikor eszembe jutott hogy a közelbe van egy strand.
- Csajok!- suttogtam szinte. - Menjünk strandra.

Első nap

Melindával beszélgettem mikor megérkeztünk a táborba.
- Egy kicsit át lett alakítva a tábor.- mondta mosolyogva mikor rám nézett és látta hogy eláll a szavam.
- Igen azt veszem észre.- válaszoltam.
A kapun lévő dísz úgy nézett ki, mint egy óra, de persze hogy úgy nézett ki, mivel az is volt. Már negyed négyet mutatott. Tegnap ilyenkor már pakoltam a ruháimat.
- Megérkeztünk a táborba,ahogy látjátok kicsit más lett. Ja és üdvözlöm az új táborozókat.- mondta és kinyitotta a kaput.
Odamentem a csajokhoz és elindultunk külön házat keresni. Találtunk is amibe szerencsére pont három ágy volt.
Kinéztem az ablakon és pont akkor fedeztem fel a teraszt, mivel az elmúlt 3 évben nem volt.  Óvatosan, hangtalanul odaléptem az ajtajához és kinyitottam. Mimi már elfoglalta a terasz egyik felét. Kipakolta a ruhaszárítóját, talált magának napozó ágyat, de ahogy láttam nekem is jut meg Eminek is.
Anyámat felhívtam hogy minden rendben volt, megérkeztünk. Mikor letettem a telefon én is kimentem a teraszra, vagyis próbáltam kiment de nem nagy sikerrel mert Mimi újfent betrappolt és elkiabálta magát.
- ÉHES VAGYOK!- kiabálta
- Nem mostanában lesz kaja, úgyhogy bírd ki, de lehet hogy anya csomagolt kaját.- mondtam neki
Elmentem a táskámhoz, megnéztem hogy van e kaja. Mimi nagy szerencséjére volt.
- Tessék.- mondtam neki miközben odamentem hozzá és odaadtam neki.
Éppen hogy beleharapott a szendvicsbe mikor hangos bemondón hívtak mindenkit a találkozó helyre.
- Gyertek, menjünk le, odafelé megeszed.- mondta Emi.
                    Jó zene hallgatást közbe
-Itt is volnánk! -Sipítozik Mimi,mikor befordultunk az ebédlőhöz, mivel ott volt a megbeszélés. 
Leültünk egy asztalhoz és vártuk Melindát. Öt perecre rá meg is érkezett.

- Üdvözlök mindenkit. Hol is kezdjem. Van egy kis gond.- mondta és leült.
- Nos gyerekek. Csak 3 hetes lesz a tábor.
Három hét?- kérdeztem magamba. Utána mit csinálok? Hisz nem mehetünk csak úgy haza, anya rá se ér engem meg minek tartana otthon hiszen 19 éves vagyok már. Miminek és Eminek talán még haza kell mennie mert még sulisok de nekem. 
Amíg gondolkodtam mindenki elment körülöttem. 
- Adri, gyere van kaja.- kiabál nekem Mimi.
- Megyek.- kiabáltam én is vissza.
Elhatároztam magamba hogy este filmet fogok nézni. 
Megebédeltünk, vagyis vacsoráztunk.
Este tíz órakor mindenki elment takarodóra. Én meg elkezdtem filmet nézni. 
'Fogadalom' ezt néztem. Kedvenc filmjeim egyike. Mind a kettő színészt nagyon imádom.

Indulásra kész

Story Of My Life - ez volt a dal címe, legalább hárommilliószor hallottam és most is ez szólt a rádióban, mikor a kocsiba ültem anyával és vártuk a húgomat, Mimit. Június első napjaiba voltunk,éppen hogy vége lett az iskolának és a ballagásomnak, amúgy sikeres lett az érettségim is és Mimi, a húgom most lesz végzős. Még mindig a húgomra vártunk és amíg vártunk, addig gyönyörködtem a tájba, minden virágba borult, meleg volt és a nyár gyakorlatilag már megérkezett. Ez pedig természetesen azt jelentette hogy indulhatunk a táborba Budapest mellé, ez egy amolyan "zenei" tábor, ami csak a zenéről szól. Mikor már untuk a várakozást, mert Mimi még mindig nem jött le ezért elhatároztam, hogy felmegyek hozzá és megkeresem. - Mimi, nem sietnél? Elkésünk!- kiabáltam be a szobájába. - Jövök, nem kell parázni nem késünk el. Könyörgöm reggel 6 óra van.- kiabálta vissza. Engem nem érdekelt hogy öltözött vagy valami ilyesmit csinált, benyitottam és kivittem a bőröndjeit a kocsihoz, hogy minél hamarabb indulhassunk. Pár perc múlva csodák csodájára kitántorgott a bejárati ajtón és így el is tudtunk indulni. De előbb Pécsre mentünk bevásárolni, mert anya a vonatállomásig vitt minket mivel nem volt hajlandó felkocsikázni velünk, vagyis mennie kellet dolgozni. Bevásároltunk gyorsan a Tescoba és indultunk is a vasút felé mikor anyának eszébe jutott, hogy Emi is jön, Mimi barátnője így vissza kellett mennünk az Árkádhoz és mire oda értünk Emi már várt minket, fülig érő mosollyal. - Jó reggelt Móni néni. Sziasztok.- köszönt. - Jó reggelt. Gyere segítek bepakolni a csomagjaidat. - ajánlotta fel anya és kivette azokat a kezéből és a csomagtartóba rakta. Emi hátraült Mimi mellé és végre indultunk. Anya az út közben kioktatott hogyha megérkeztünk hívjam fel, hogy minden rendben. Egész végig a vasútállomás felé csak beszélt, még akkor is mikor feljött velünk a vonatra. - Anya!- mondtam, próbálva halkan beszélni, de ő ügyet se vetett rám, beszélt volna tovább, ha nem jelentik be hogy a Budapestre tartó jármű 5 percen belül indul. - Gyerekek vigyázzatok magatokra, írjatok hogy mi van, tudjam, hogy még éltek.- aggodalmaskodott. - Jól van hívni fogunk de szállj le mert indulunk.- mondtam. Elköszöntünk és már indultunk is. Én mint mindig bedugtam a fülhallgatót és zenét hallgattam, Mimi meg Emi beszélgettek meg hülyéskedtek. Dombóváron járhattunk mikor a húgom bejelentette hogy lejárt a diákja, de nem paráztunk be hiszen nem diák jegyet vettünk hanem teljeset. *Budapesten* -... ilyen kevesen?- hallottam Emit, miközben ujjával a csoport felé bökött amihez mi is tartoztunk. - Igen, ilyen kevesen, több mint 15 ember plusz-mínusz a kísérők mert nem mindenki, vagyis szerintem rajtunk kívül senki nem volt 18 éves. - Jó napot, sziasztok. - köszönt az egyik anyuka aki kísérő volt, ő minden évben kísérő szokott lenni. - Jó napot, megérkeztünk.- mondtam mosolyogva. - Ő új itt? - kérdezte miközben Emire nézett. - Igen és ha nem gond nem kéne így fintorogni.- szólalt meg Mimi bunkón. A nő nem mondott semmit, hanem elfordult és elment a többiekhez. - INDULHATUNK.- kiabálta el magát. - Mindenki szálljon fel a buszra! - kiabálta még mindig. Mindenki így tett és elmondta a további információkat. - Adri, Te leszel az egyik segítő, mivel elmúltál 18 éves és ha gondoljátok lányok ti is lehettek. - mondta a nő. - Én biztos nem, nem akarok bocsi.- mondta Mimi és Emire nézett. - Én se szeretnék. - jelentette ki a barátnője. - Rendben akkor mi ketten leszünk, a szülők nem jöhetnek, úgyhogy kérem szálljanak le a buszról. Leszálltak és indultunk is és végre eszembe jutott, hogy hogy hívják a kísérőt, Melindának.

Ötletek

Sziasztok :) Ez nem az első rész mert még nem találtam meg a többi lány szereplőt de az is meg lesz igérem. Egy kis izelítő az első részböl, remélem tetszik :)
Hamar jönni fogok a további fejleményekkel. Addig is van a közvéleménykutaás hogy ki a kedvencetek. :) Szavazzatok és amelyik fiunál elöbb meglesz a 100% arrol felécet fogok csinálni. :D




Engem nem ismer senki, hiszen magyarországi kis lakos vagyok valahol lenn a délen pécs mellet. Kis paraszt lány aki a nagy világrol álmodozik. De mind hiába. Élem a magam kis életem a szüleimmel és a barátaimmal.
18éves leszek októberbe, nem terveztem eddig semmit az életemmel hogy mi lesz velem.

Köszöntő

Sziasztok :)
Ez egy uj blog lesz :D de gondolom rájöttetek. A történet amit irni fogok az 3 lány története lesz, a nagy semmiböl eljutnak a fellegekig vagy mégsem? A lányok élete elég bonyolult, szerelem megy, jön de nem lehet dönteni köztük. A csajok nem törik tovább a fejüket.
Na de elé volt ennyi várjátok már az első részt? :)
Hadjatok valami nyomot magatok után :*